MIKOR SZÜKSÉGES PÁRTERÁPIA, MEDIÁCIÓ

  • Keveset beszélgetünk. Hogyan lehet ezen változtatni?
    A beszélgetést blokkoló akadályok bennünk és a körülményeinkben
    Hogyan hozzuk vissza az intimitást a kapcsolatunkba?
    Lelki közelség, érintések, ölelések, szexualitás
    Mit tegyünk, ha kihűlőben vannak az érzelmeink?
    Mivel lehet feljavítani a kapcsolatunk hangulatát, visszahozni az érzelmeket?
    Mit tehetünk, ha érdektelen a társunk? És ha mi váltunk azzá?
    Az egymás iránti lelkesedés visszaállítása
    Hogyan kaphatunk több figyelmességet a társunktól?
    A megbecsülés és megbecsültség visszaállítása a kapcsolatban
    Mi okozza a rossz érzéseket és a kapcsolat ellaposodását igazán?
    Kapcsolatromboló jelenségek a mindennapokban
    A kapcsolat színesebbé tétele nap mint nap
    A közös jövő megerősítése
    Mit tegyünk, ha a beszélgetéseink veszekedésekké fajulnak?
    Beszélgetni úgy, ahogy jól esik mindkettőnknek
    Hogyan változtathatunk gyorsan(!) a kapcsolatunkon és a párunk hozzáállásán?
    Hogyan érjük el, hogy egyensúlyba kerüljön a kapcsolatunk, a gyereknevelés és a munka aránya?
    Hogyan orvosolható, ha lelkileg, szellemileg már nem elégít ki a kapcsolatunk?

MEDIÁCIÓ, VAGY PÁRKAPCSOLATI TERÁPIA

A mediáció egy konkrét konfliktusos helyzet megoldására irányuló technika, a párterápia egy átfogóbb módszer, amely szükség esetén mélyebbre ás. Az utóbbi során más családtagok is bevonhatók a munkába (például nagyobb gyerekek vagy szülők), ha azt a terapeuták és a családtagok indokoltnak látják. A mediációs folyamat végig a két konfliktusban álló fél között zajlik. Itt azonban elképzelhető olyan helyzet, amikor a szakemberek úgy látják, hogy valamiért előremutató lehet, ha külön-külön hallgatják meg a feleket.
Az idő keretek is másak: a párterápia rendszerint 90 perc alkalmanként. Itt általában azt mondjuk, hogy legalább 5 alkalomra van szükség ahhoz, hogy a változás elinduljon, de lehet, hogy a folyamat 10-15 alkalmon keresztül vagy akár hosszabban is tart. A mediáció alkalmanként legalább egy, legfeljebb háromórás folyamat, ami lehet, hogy egy alkalom után lezárul, de legfeljebb négy – öt találkozás történik a felek és a szakemberek között.
Egy példán keresztül talán még érthetőbb a különbség. Ha egy válófélben lévő családot tekintünk, akiknek gyerekeik is vannak, akkor érdemes a mediációt választani, ha:
• mindkét fél részéről egyértelmű és kimondott, hogy nincs más út, csak a válás, és ebben megegyeztek
• nehezen kommunikál egymással a két fél, gyakoriak a viták
• vannak olyan kérdések, amelyekben bár próbáltak, nem tudnak megegyezni (lehet ez a gyerekek láthatása, és annak pontos körülményei, az ezzel kapcsolatos egyeztetések, stb.).
Ugyanennél a példánál maradva, akkor érdemes a párterápiát választani, ha:
• vannak problémák, de nem egyértelmű, és nem kimondott a pár tagjai részéről, hogy a válás az egyetlen megoldás
• ha éreznek magukban erőt, motivációt, hogy dolgozzanak a kapcsolatukon, akár akkor is, ha ennek szakítás lehet a vége.
Ez utóbbi pont azért is fontos lehet, mert, ha van közös gyerek a pár életében, és végül válásra kerül sor, elengedhetetlen a későbbi jó kommunikáció a kapcsolattartásban, a nevelési kérdésekben. Másrészről, segítheti a békés elválást, sőt egy későbbi kapcsolat szempontjából is segítség lehet, ha rá tudnak nézni a pár tagjai arra, hogy ebben a házasságban hogyan működtek.
Fontos, hogy mindkét módszernél pártatlan szakemberek dolgoznak a párral, akik nem, vagy csak nagyon ritka, speciális esetben adnak konkrét tanácsot a segítséget kérőknek. A cél, hogy a felek saját maguk találják meg a saját megoldásukat a szakemberek kérdései, megjegyzései, az általuk adott feladatok által.
Bízom benne, hogy a fent leírtak segítenek a megfelelő módszer kiválasztásában. Mindenképp javaslom viszont, hogy ha szakemberhez fordulnak, az első találkozáskor röviden vázolják a fennálló helyzetet, problémát. Ez segít a szakembernek is abban, hogy el tudja dönteni, az általa kínált módszer a legjobb megoldás-e a probléma kezelésére.

KÖTŐDÉSI ZAVAROK (folyt.)

A korlátlan kötődési zavar fő jellemzője, hogy a kisgyermek nagyon barátságos, mindenkivel kötődést keres. Nagyjából 2 éves korban jelenik meg a kicsinél a válogatás nélküli kapcsolatteremtés, majd pedig a gyermek különféle viselkedési módokkal próbálja magára felhívni a figyelmet. Ugyanakkor a kapcsolatai felszínesek, barátságokat nem alakít ki. Ez a kötődési zavar elsősorban olyan gyermekeknél jelentkezik, akiknek nincs lehetőségük tartós kapcsolatok kialakítására például válás, családi nehézségek, távolságtartó, a gyermekeiket mindig másokra bízó szülők miatt. Felnőttkorban a reaktív kötődési zavart mutató gyermekek nehezen létesítenek párkapcsolatot, mély, bizalmas kapcsolatokat.

KÖTŐDÉSI ZAVAROK (folyt.)

A reaktív kötődési zavar azoknál alakul ki, akiket gyermekkorukban súlyosan elhanyagoltak. Ezek a gyerekek többnyire nem mutatnak érzelmeket, lassan gyarapodnak, elutasítják a másokkal való kapcsolatot, apatikusak és néha agresszívak lesznek. Bántalmazott gyerekeknél, alkoholista, mentális problémákkal küzdő szülők gyermekeinél fordul elő. Az egyetlen megoldása az, ha a gyermek minél hamarabb kikerül a problémás környezetből és olyan helyre kerül, ahol igazi törődést, odafigyelést, szeretetet tud kapni és kötődést tud kialakítani. Minél tovább áll ugyanis fent a kötődési zavart okozó helyzet, annál nagyobb a maradandó érzelmi károsodás esélye.

KÖTŐDÉSI ZAVAROK

Az ambivalensen kötődő gyermekek bizalmatlan felnőttek lesznek, akik állandóan félnek, hogy elveszítik a biztonságot, a párjukat, a családjukat, ezért erősen kapaszkodnak a másik emberbe és gyakran szoronganak. Ugyanakkor önmagukban sem mernek igazán megbízni, gyakran csak egy másik emberrel együtt érzik magukat teljes embernek, a másoktól kapott elismerésektől teszik függővé a saját önértékelésüket.

HELIKOPTER SZÜLŐ (folytatás)

A túlzott kontroll következményei
A felelősségvállalás hiánya.
A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.
Kudarctól való félelem.
Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki.
Alacsony önbizalom.
Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.
Függő személyiség.
Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.

KONFLIKTUS SZÜLŐK KÖZÖTT

Hasított lojalitás:
Az a gyermek, akit folyamatosan arra kényszerítenek, hogy döntőbíró legyen kölcsönösen bizalmatlan szülei
konfliktusában, végül mindkét szülőjébe vetett bizalmát elveszíti. A szülők kibékíthetetlen lojalitásainak csapdájában a gyermekek megoldhatatlan feladattal állnak szemben: el kell dönteniük, hogy melyik oldalra álljanak. Ezzel a gyermekek elveszítik annak a lehetőségét, hogy mindkét szülőjüktől konstruktív jogosultságokat szerezzenek.

HELIKOPTER SZÜLŐ

Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljanak és felnőjenek. A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött “repkednek” és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.

folyt.köv.: túlzott kontroll következményei a gyerekre

PARENTIFIKÁCIÓ: “szülőisítés”

„Sosem lehettem gyerek” – szülőszerepbe kényszerült kicsik (parentifikáció)
Azzal, hogy kis felnőttként kezelik, túlterhelődik, miközben identitása részévé válik, hogy másoknak segítsen. Számára a szeretett személlyel való kapcsolatot az jelenti, hogy teljesít felé, kiszolgálja az igényeit, hiszen azt tapasztalta, hogy csak akkor szeretik, ha másokat támogat. Nem tudja elhinni, hogy önmagáért is szerethető, hiszen nincs erről tapasztalata. Saját igényeinek megfogalmazása is nehezére esik, mert mindig háttérbe szorította önmagát.
Ő az, akinek mindenki kiönti a szívét, sokszor nincs is saját élete. Felnőttként gyakran támogatásra szoruló párt választ, vagy szélsőségesen alkalmazkodik, egyszersmind állandósítja a kiskorában kialakult érzelmi hiányt. Korán belemenekülhet egy házasságba, vagy éppen az ellenkezője történik: kapcsolatkerülővé válik, mert úgy érzi, hogy viszonyaiban nem lehet önmaga.
Attól is félhet, hogy nem tud megfelelni a párja igényeinek, ami a kiskori bűntudatból ered, hiszen a szülőszerepbe kényszerült – parentifikált – gyermeket az az érzés kíséri, hogy »nem elég jó«. Előfordul, hogy a párjától várja, korrigálja a korábbi hiányait, és kitöltse az űrt – ennek érdekében követelőző kisgyermekként viselkedhet.
Sokszor azért nem alapít családot, mert beleragad a szülővel való támogató kapcsolatba, és igazán soha nem válik le róla. Tulajdonképpen a papája vagy a mamája lesz a gyermeke.”

ÉRZELMI ZSAROLÁS

Hallgass az intuíciódra

Hallgass az intuíciódra. Az első aranyszabály mégis az, ha érzelmi zsarolóval van dolgod, akkor mindig hallgass az ösztöneidre. Van egy belső hang, amely sokkal finomabban megérzi a dolgok mögött rejlő jó vagy rosszindulatot. Nem egy különleges adottság, hanem minden ember veleszületett kincse. Amikor az elméd ezerrel pörög és nagy a zaj benned és körülötted, akkor ez a belső hang el van nyomva. Figyelj rá és felerősödik. Így megérzed, ha valaki zsarolni akar vagy kiforgatja szavaid értelmét, esetleg visszaél érzéseiddel. Amikor egy zsaroló azt látja, hogy a te lelki védekezési mechanizmusaidban rés van, akkor ott fog támadni. Hallgass a belső hangra és ne menj bele a manipulatív játékokba.

www.kibekitem.hu