Bizalmatlanság-abúzus séma

A bizalmatlanság-abúzus séma “tulajdonosa” olyan világban él, amelyben az emberek bántják, kihasználják, meglopják, becsapják egymást. Alapfeltevése, hogy mások mindenképp rosszat akarnak neki.
A háttérben több ok állhat. A legsúlyosabb a gyermekkori aktív bántalmazás. Ilyen lelki síkon a folyamatos becsmérlés, fizikai oldalon a verés, netán a megrontás. (A testi és érzelmi elhanyagolás – nem ügyelnek a gyermek étkezésére, csak legyintenek a problémáira – passzív forma, a következmény pedig inkább az érzelmi depriváció.) De elég lehet az is, ha a környezetedben lévő fontos felnőttek közül egy vagy több rendszeresen kiszámíthatatlanul viselkedett. Pl. amiért egyszer jutalmazott, máskor büntetett. Vagy követhetetlenül gyorsan, világos ok nélkül változott a viselkedése. Mondjuk, egyik pillanatban még nevet és játszik veled, aztán hirtelen, magyarázat nélkül, sértődötten elvonul. A harmadik lehetőség a mintakövetés. Talán eltanultad az apukád világképét.
Ahogy ebben az ismertetőben olvashatod, a sémára háromféle reakció adható. Ha elfogadod a bizalmatlanság-abúzus sémát, ebben az esetben belenyugszol, hogy mindenki ártani akar neked. A furcsa az egészben, hogy szó szerint elébe mész a pofonoknak; tehát bántalmazó partnert választasz. Hogy miért? Egy pszichológiai teória szerint hajlamosak vagyunk beleszeretni olyanokba, akik aktiválják a sémáinkat. (Egy agresszív férj/feleség naponta emlékeztet a korábbi borzalmakra. Egy kedves, az igényeidet tiszteletben tartó partner viszont olyan idegen…)
Választhatod elkerülésként az egyedüllétet, esetleg valamilyen szer használatát.
Ha túlkompenzálsz, megelőző intézkedéseket teszel, akár olyan szinten, hogy te csapsz be másokat. Egy másik lehetőség az erőltetett optimizmus. Valaki becsaphat huszonhétszer is, mégis, bizalommal kell lenni iránta…
Folyt. köv.

Társas izoláció-elidegenedettség séma

“Más vagyok, mint a többiek. Nem tartozom közéjük.” – így látja a társas izoláció-elidegenedettség séma birtokosa. “Nem tartozom egyetlen csoporthoz sem.” “Kívülálló vagyok.”
A séma bárkinél kialakulhat, aki úgy nőtt fel, hogy különbözik a többiektől. Pl. mozgássérült, az átlagnál butább vagy intelligensebb, gazdag vagy szegény, magas vagy alacsony, kisebbséghez tartozik, különlegesen szép, cukorbeteg, örökbefogadott, fogszabályozót hord… stb.
Ha az illető elfogadja a sémát, akkor folyamatosan a különbségeket keresi. Ezzel párhuzamosan, nem látja meg a hasonlóságokat más emberekben.
Aki elkerüli a sémát, az nem jár társaságba. Ettől függetlenül, lehet családja és mély barátságai… de nem megy el pl. az unokatestvére ballagását követő ünnepi vacsorára.
És aki túlkompenzál? Ő az, akik kényszeresen igyekszik beilleszkedni. Bárhová. Oda is, ahol valóban nem látják szívesen. (Pl. mert homoszexuális.)
Folyt. köv.

Csökkentértékűség-szégyen séma

Az a hit, hogy buta, alacsony, magas, ügyetlen, unalmas… stb. vagy, illetve a kapcsolódó szégyen érzete. Népszerű kifejezéssel élve: nincs önbizalmad.
Aki elfogadja a sémát, az olyan világban él, ahol neki valamiféle defektje van. Az illető annyira ragaszkodik az elképzeléséhez, hogy hiába kap pozitív visszajelzést (“Nahát, milyen jó meglátásaid vannak!”), nem veszi komolyan. (Á, a Béla még nem ismer… ) Komolyabb esetben kritikus, akár bántalmazó partner mellett köt ki.
A séma elkerülése olyan viselkedésformák összességét jelenti, amelyek biztosítják, hogy az illető ne szembesülhessen saját csökkentértékűségével. Kerüli a társaságot, a közeli kapcsolatokat, az olyan helyzeteket, ahol kiderülhetne az “igazság”. Kudarckerülő: egy teljesítmény-szituációban (pl. vizsga, munkahelyi megmérettetés) a bukás elkerülése mozgatja őt, nem a siker. Mércéjét túl alacsonyra, esetleg túl magasra helyezi.
Aki túlkompenzálja a sémát, az enyhébb esetben kritikus másokkal, súlyosabb esetben viselkedése állandó dicsekvésbe, arroganciába, nagyképűségbe torkollik.
Folyt. köv.

Dependencia-inkompetencia séma

A séma magja, hogy egyedül inkompetens, alkalmatlan. Háztartást vezetni, gyereket nevelni, vizsgára készülni, csekkeket feladni, taxit rendelni, stb.
A háttérben olyan szülők állnak, akik nem hagyják, hogy gyermekük az életkorához igazodó felelősséget vállaljon. Féltik, rosszul mérik fel a képességeit, esetleg praktikus szempontok vezérlik őket. (“Én gyorsabban végzek, minek vacakolnánk?”) Netán képtelenek átengedni a kontrollt. (“Csak az a jó, amit magam csinálok!”)
Ha elfogadja a sémát, akkor gyakorlatilag képtelen ellátni a felnőtt-lét hétköznapi feladatait. Ha mégis nekiugrik, elviselhetetlen szorongás az eredmény.
Ha elkerüli a sémát, akkor távol tartja magát az olyan helyzetektől, ahol valamilyen kihívás vár.
A séma túlkompenzálói büszkék arra, hogy mindent egyedül oldanak meg. Miért? Miért kérnének segítséget bárkitől is? Hiszen a gyerek, a meny, a beosztott úgyis elrontja.
Folyt. köv.

Sérülékenység-veszélyeztetettség séma

E séma alapgondolata, hogy a világ veszélyes. Kifejlesztője és alkalmazója egy horrorfilmben él, ahol úton-útfélen baktérium-szörnyecskék, szívhalál, sztrók, villámcsapás és mindenféle borzalmak leselkednek rá.
Kialakulásának egyik útja a trauma. Gyermekként végignézte egy hozzátartozója betegségét és halálát, netán egyetlen pillantás alatt történt a tragédia: baleset. Másik lehetőség, hogy semmi ilyesmit nem élt át, de a szülei úgy viselkedtek, mintha csak idő kérdése volna. Anyukája sírva rohant felé, ha öt percet késett? A harmadik út, hogy a szülei maguk is e sémával rendelkeztek/rendelkeznek, és mást sem hallgatott/hallgat, mint hogy: “Te jó Isten, leépítések a cégnél! Mehetünk a híd alá!” “Te jó ég! Megvágtam a kezem! Tetanusz oltást, de azonnal!” “Istenem, olyan furán kattog a szívem!” És így tovább: Úristen, Úristen. Ilyen körülmények között csaknem lehetetlen, hogy kialakuljon egy általában vett biztonságérzet.
Ha elfogadja a sérülékenység-veszélyeztetettség sémát, akkor az élete merő rettegés. Esetleg azon kapja magát, diagnózisokat olvasgat.
Ha elkerüli, nem megy olyan helyekre, melyeket veszélyesnek ítél. (Szélsőséges eset: agrofóbia.) Netán különféle rítusokat fejleszt ki, hogy védve legyen. Ez akár kényszerbetegség formáját is öltheti. (“Nem érhet baj, ha huszonötször kezet mosok.”)
Aki túlkompenzálja a sémát, annak is a világ veszélyessége a szervezőelv az életében – csak épp a veszélyekre ő látványosan fittyet hány.
Folyt. köv.

Behódolás séma

Alkalmazója úgy hiszi, hogy érzelmeit és szükségleteit mások igényeinek kell alávetnie. A feleségének, a férjének, a főnökének… stb. Mert ha nem… nos, akkor valami szörnyűség következik: elhagyják, bántják, kritizálják, elutasítják.
A legtöbben elfogadással reagálnak:
– megengedik, hogy mások irányítsák az életüket
– bármilyen körülmények között alkalmazkodnak (aztán szívják a fogukat)
– nem fejezik ki a haragjukat, csak célozgatnak rá (képeket vágnak, sértődötten elvonulnak, duzzognak)
– pszichoszomatikus tüneteket produkálnak
A séma elkerülői irtóznak a konfliktushelyzetektől.
A túlkompenzálók lázadnak, akkor is, ha jóval célszerűbb volna alkalmazkodniuk. Mintha folyamatosan lázadó gyermek én-állapotban lennének.
Folyt. köv.

A bizalmatlanság-abúzus séma

A séma “tulajdonosa” olyan világban él, amelyben az emberek bántják, kihasználják, meglopják, becsapják egymást. Alapfeltevése, hogy mások mindenképp rosszat akarnak neki.
A háttérben több ok állhat. A legsúlyosabb a gyermekkori aktív bántalmazás. Ilyen lelki síkon a folyamatos becsmérlés, fizikai oldalon a verés.
De elég lehet az is, ha a környezetében lévő fontos felnőttek közül egy vagy több rendszeresen kiszámíthatatlanul viselkedett. Pl. amiért egyszer jutalmazott, máskor büntetett. Vagy követhetetlenül gyorsan, világos ok nélkül változott a viselkedése. Mondjuk, egyik pillanatban még nevet és játszik veled, aztán hirtelen, magyarázat nélkül, sértődötten elvonul.
Folyt. köv.
Segíthetek?
www.kibekitem.hu
Megosztanád?

Depriváció séma

A depriváció megfosztottságot jelent. S aki ezzel a sémával rendelkezik, az valóban hiányt él meg. Úgy gondolja, hogy eddig sem kapott, és soha nem is fog…
– fizikai törődést (ölelgetés, simogatás)
– meghallgatást, megértést
– segítséget (védelem, jó tanács)
… kapni. Egyetlen árva lélektől se. Amennyiben elfogadja a sémát, olyan partnert választ, aki nem tölti be az érzelmi szükségleteit. Pl. kevéssé empatikus vagy túlzottan elfoglalt, hogy figyeljen rá vagy segítsen neki.
Ha elkerüli, akkor a szokásos stratégiák közül választhat: senkit nem enged közel magához, bezárkózik, különféle pótcselekvésekbe vagy függőségekbe menekül.
Amennyiben túlkompenzál, érzelmileg követelődző a hozzá közel állókkal. Fegyvertára részét képezi a sírás, a hiszti, a sértődött elvonulás. Szélsőséges esetben az öngyilkossággal fenyegetődzés is.
Folyt. köv.

 

elhagyatottság séma

Elhagyatottság-instabilitás séma
Ha ezzel a sémával rendelkezik, akkor egy olyan modellt alkotott a világról, amelyben az emberi kapcsolatok inkább előbb, mint utóbb, biztosan véget érnek.
A háttérben rendszerint a kiszámítható gondoskodás iránti igény ki nem elégülése áll. Lehet, hogy ide-oda dobálták, akár a nagymamái, nagynénjei között. Vagy alig-alig látta a szüleit (mert túlzásba vitték a munkát), és a bébiszitterei háromhavonta váltották egymást. Esetleg meghalt az anyukája, az apukája gyásza pedig olyan súlyos volt, hogy bár fizikailag nem, de lélekben őt is elveszítette.
Ha kerüli a sémát, akkor kerüli a bensőséges kapcsolatokat. Hiszen úgyis rossz vége lesz. Úgyis elhagynak. A szomorúságát figyelemeltereléssel (rendszerint valamilyen pótcselekvéssel, mondjuk számítógépes játékokkal, de lehet túlzásba vitt munka vagy alkohol is) tartja távol magától.
Ha túlkompenzál, akkor csimpaszkodik az aktuális partnerébe. Ötpercenként hívogatja, hogy jól van-e, illetve gyakoriak a féltékenységi jelenetek.
Folyt. köv.

SÉMATERÁPIA

Sok lelki probléma hátterében az áll, hogy GYEREKKORUNKBAN saját vágyaira, szükségleteire kapott, azokat elutasító, érvénytelenítő társas válaszok emléke hatással van a JELENRE és ezért gyakran tévesen azt feltételezzük, hogy környezetünk a jelenben is elutasítóan válaszolna vágyaink kifejezésére. Ezen emlékek lenyomatai konkrét emlékekként, gondolatokként, homályos rossz sejtésként, vagy testi tünetek formájában jelenhetnek meg. A változáshoz szükséges ezeket a belső akadályokat felismerni. Erre ad gyógyírt a sématerápia.
Young szerint a sémák korai életkorban, részben a szülők ilyen vagy olyan viselkedése következtében alakulnak ki. Ha nem adnak eleget a gyereküknek (mert pl. egymás szapulásával vannak elfoglalva), akkor olyasféle gondolatok jelenhetnek meg a gyerekük fejében, minthogy “Hiába fáj, nem segítenek.” “Csak magamra számíthatok” Vagy: “Úgysem értenek.” Rosszabb esetben: “Senki nem ért meg.”
Folyt. köv.